Árnyékok

Anyám nem keresett minket. Az elköltözésem után pár hónappal, mint kiskorú, valamit alá kellett írassak vele, amit nem hamisíthattam alá. Meglátogattam az egyik nagybátyámmal, akkor már nagyon rövid hajjal (levágattam a hátközépig érő hajam.....a változás mindig innentől a hajamon mutatkozott meg szinte legelőször). Szinte meg sem ismert, utána nagy nehezen, döcögősen újra elindult valami kapcsolat köztünk, de soha nem lett, a mai napig sem, igazi anya-lánya viszony. Közben a belső csatáim már megvoltak, önbecsülésem sokszor romokban, folyamatosan kerestem magam, a helyem a világban, az életem értelmét, az életét...

Nem tudtam ki vagyok, és merre tartok, az életem egyik központi kérdései lettek.

Anyám úgy nevelt, hogy nem volt igazi anya, mindig azt mondta neki egyszerre kell anyának és apának lenni, nem tutujgathat. Mint említettem volt pár mostoha faterom, amit eddig elfelejtettem megemlíteni, hogy egész kicsi lehettem 5-6 éves, amikor a mostohafaterom verte anyut (bérházban, a 7. laktunk ekkor) és én leszöktem anyu barátnőjéhez. Pénzel akarta megvenni a hallgatásom.

Vannak furcsa emlékeim amiket nem tudok hova tenni, homályos képek ugranak be, történet foszlányok…..

Anyámnak több öngyilkossági kísérlete volt, az utolsó amire emlékszek 12 éves lehettem, amikor a körtefára akarta magát felkötni, mert épp az aktuális „apu” lelépett. Ekkor emlékszem idegszanatóriumba is került.

Nem volt egy erős lélek soha és a lelki terror nagymesterévé vált.

Úgy érettségiztem, hogy a mamánál laktam, sőt mikor tovább tanultam még akkor is vele éltem, majd az utolsó évben, már koleszban.

Mielőtt a 19-et betöltöttem volna, szakítottam a barátommal. Hogy miért? Féltem mi lesz eztán, féltem, hogy esetleg még komolyabbra szövi, hogy nem fog működni, hogy....... A mai napig nem tudnám megmondani az igazi okokat….lehet BL igen.

Persze később megbántam, de már nem volt mit tenni.

Majd jött két év, amikor kiéltem magam. Na nem drog és diszkó, meg alkohol mámor. Nagyjából mindent ésszel csináltam, volt pár kalandom (azért kaland, mert nem lett igazi szerelem egyik sem). Olykor a barátokkal elmentem kocsmázni, a diszkókért nem rajongtunk, inkább elbeszélgettünk, dartsoztunk. Nem ismerkedtem ilyen helyeken, a társaságért mentem, kikapcsolódni.

Elkezdtem dolgozni a suli befejezése után, itt ismertem meg a későbbi férjemet. Hát nem tudom mit ettem rajta, a mai napig homály számomra. Hamar összejöttünk miután elvált, majd gyorsan megfogant első gyermekünk, aki meghalt, mielőtt megmozdulhatott volna. Engem okolt érte, nem volt partner, nem támogatott, csak okolt. Válás után megtudtam, míg én kórházban voltam, a későbbi legjobb barátnőmmel csalt meg. Ilyen az élet furcsa fintora. Magamba roskadtam teljesen. Igazán, már én is magam okoltam....elvesztem.