Csaták

A hátralévő idő az elszakadásról szólt, nem annyira az emberektől való, hanem a tájtól, a fáktól, a zöldellő hegyektől. Búcsúztam hosszan, fájt az elszakadás, szerettem ott élni, ugyan akkor vágytam az új életet.

Megkezdődött a haza költözésem szervezése, és még kintről elkezdtem állást keresni.

Alig vártam a végső landolást, ugyan akkor a félsz bennem volt. Mi van, ha megint egy újabb csalódás az élet? Mi van, ha nem fogad el a fia a páromnak? Mi van, ha rosszul viselem, ha nálunk van? Hogy dolgozom fel a lelkemben, hogy közben a fiammal nem tudok lenni? Hogy fogom bírni itthon az életet, a kevesebb pénzt, az embereket?

Új albérlet, ahol a megérkező cuccaim és a párom cuccai kitöltötték a teret.

Majd, jött a landolás, a többé el nem engedés időszaka. Pakolás, szeretteim látogatása, állásinterjúkra járás követezett. A feszültség bennem volt, sokat veszekedtünk a párommal. Jöttek-mentek nálam az érzések, hangulatok…...viták vitákat értek, és érdekes nem maradtak bennem, törlődtek. Sokszor nem is emlékeztem rájuk, sem arra mit mondtam, tettem....egyből közvetlen utána sem.

Ami a legdurvább, amikor utólag beszélgetünk egy-egy időszakról és kiderül miket csináltam, szíven, agyon ütöttek és ütnek. Akarok emlékezni, de nem találok semmit, próbálnám magam megérteni, de nem tudom, nem tudom miért csináltam, és olykor miért csinálom. Csapdákat állítottam, ha nem volt vita, veszekedés. Addig forgattam a szavakat, még nem lett feszkó, szócsata, vita.

Volt, hogy odáig fajult a dolog, hogy elmentem itthonról. Egyre emlékszem, ami mélyen megmaradt bennem, és az imént tudtam meg, több volt…..nem emlékszem, csak a legdurvábbra... amikor a párom egy földön fekvő dobozba rúgott, miközben felemelte a hangját...akkor emlékek jöttek a régből, egy másik ember miatt és úgy éreztem menekülnöm kell. Ez megmaradt, de arra se emlékszem, addig a pontig, hogy jutottunk el, hogy a dobozba rúgott.

Miközben féltem elveszítem, egyre jobban akartam a változást, de nem ment, még feszültebb lettem.

Miért kellett a feszültség? Ha megfejtem leírom, bár egyre jobb sejtésem van a témában :)

Hónapok teltek, egyre rosszabb volt a helyzet, mire elértük a karácsonyt, már sejtettük, ez így nem megy sokáig….ennek a vége az lesz, hogy mindenek vége lesz….változás kellett, gyorsan.

Kerestük a megoldást, majd januárban a párom egy kineziológus ismerőséhez elmentünk. Már nem tudom, hogy jött az ötlet, de kellett a segítség, valami kellett, ami elindíthatja a folyamatot...

Nem nagyon hiszek az ilyesmiben, és ott is mikor elkezdte a „terápiát”, majdnem hangosan felnyerítettem, de aztán valami történt. Béke lett bennem, elengedtem magam, mantrázott és kutakodott. A születésem pillanatáig ment vissza, szerinte befékeztem a szülőcsatornában...nem akartam kibújni. Nem minden úgy lehetett, ahogy tudtam...nem úgy voltak a körülmények, amikről anyám mesélt.

Majd kaptam egy elemzést, javaslatokat, két könyv címet, amiből az elsőt röpke egy hét alatt ki is olvastam.

Majd lassan elindultam egy úton, a változás útján, nem volt zökkenőmentes, de akartam. Fájt, minden lépcsője, olykor amennyit fejlődtem, szinte lélekben dupla annyit zuhantam vissza, ha valami nem ment, ha feszkó volt, ha kevés volt a haladás…..végem volt. Lassan nyílt a szemem, de ugyan akkor hatalmas léptekkel haladtam……...még is türelmetlen voltam, mert folyamatosan éreztem a nyomást áradt a páromból, tudtam a fiammal is úgy lehet jobb a viszonyom, ha változok, egy újabb nyomáspontként ott volt ez is…..s tudtam nekem is ez lenne a legjobb.

A fiammal a kapcsolatom időközben hullámzó volt, ami sokszor padlóra küldött. Párszor ígérte jön, majd mégsem...volt, hogy mentem, de nem volt hajlandó velem találkozni, a távolság nem tett, tesz jót.

Húsvétkor itt volt a szünetben a párom fia nálunk láthatáson, a fiam nem akart jönni, persze megviselt. Tépelődtem, majd jött egy ötlet, menjünk látogassuk meg, meglepetések legyünk. Leszerveztem szállást mindent egyik napról a másikban, nagy szerencsénk volt. Nagyon jól éreztünk magunkat négyesben.

Haza érkezésünk utáni reggelen leesett a telefonom a radiátor elé a földre, olyan idétlenül álltam fel, hogy megfejeltem a radiátort, aminek olyan hangja volt, hogy a párom a fürdőben tusolás közben hallotta.

Innentől fogva egyre erősödő fejfájás kínzott….egyre rosszabb volt, napról-napra.