Kifelé

A fejfájásom olyannyira elviselhetetlen lett, hogy folyamatosan azt lestem mikor vehetem be a következő fájdalomcsillapítót. Napok, hetek jöttek, amikor már az éjszakáimat is érintette.

A párom többször próbált rábeszélni menjünk dokihoz, mindig azt mondtam el fog múlni….nyugi.

Persze nem múlt, sőt rosszabb lett. Majd egy este megelégelte és rábeszélt nagyon határozottan, hogy menjünk el az ügyeletre.

Irány a szomszéd város, ügyeletes doktornő egyből lecseszett miért vártunk ennyi időt, valószínű agyrázkódásom van…..tovább küldött másik város nagy kórháza, trauma ott röntgen, ct….minden negatív. Az ügyeletes doki átküldött egy másik kórház neurológiai osztályára, hogy nézzenek meg.

Ott nem értették miért küldtek oda, épp ki nem raktak minket, főleg, hogy este fél 11 fele járt már.

Javaslatokat kaptam, MR, neurológiai szakrendelés, vérvétel. Mindenem negatív lett. Jött fül-orr-gégészet, szemészet, fogászat…..negatív. Majd a házi dokim utolsó próbálkozása volt, nagy rábeszélésére elmentem egy pszichiáterhez, bár ne tettem volna. Öt perc alatt, egy-két kérdéssel eldöntötte depis vagyok, szorongok , felírt két fajta bogyót, amik ellen világ életemben tiltakoztam Azt vallottam és vallom, nem fog egy gyógyszer sem bennem rendet rakni, egy sem fogja a problémát megoldani, csak elnyújt mindent. E mellett függőség alakul ki, a mellékhatásokról meg jobb nem is beszélni.

Visszamentem a házi dokihoz elmondtam neki, nem tartom jó megoldásnak a gyógyszerek szedését, győzködött, majd otthon a párom is azt javasolta próbáljam meg.

Minden porcikám tiltakozott ellene, 4 napig szedtem, a második nap szörnyű volt, de a negyedik a legrosszabb. Persze túlpörgette az agyam, egyszerre egy azon időben millió fele jártak a gondolataim. Épp az nap hívott egy ismerősöm telefonon és kiakadt rajtam, annyira túl voltam pörögve, szét vagyok hullva. Valószínű több tünet is jött, de ez olyan erős volt mindent vitt.

Mindent kipróbáltam, próbáltam egy valamire figyelni, hallgattam zenét, tornáztam….nagyon nehezen, ez segített………. egy órai kemény testmozgás közben leállt az agyam pörgése.

Kukába került a két bogyó…..

Vissza mentem dolgozni, a fejfájásom nem múlt el, kerestem rá a megoldást……

Előszedtem minden biológiai tudásom, és meg próbáltam a fejemben pontosan meghatározni a fájdalom forrását, akkor már sejtettem, hogy pszichés eredetű.

Így jöttem rá, hogy a limbikus rendszeremmel van a baj. Pár keresés, kidobott valamit, amiről eddig soha nem hallottam, úgy hívják borderline, ekkor ez év május közepét írtunk. Tiltakozott az agyam az ellen amivel szembe kellett, hogy nézzek...komoly személyiség zavarom van, minden szarral spékelve. Azt tudtam már, hogy jövök belőle ki pár hónapja, de onnantól, hogy tudtam mivel állok szemben, minden felől szívtam magamba a tudást.

Egy másik rossz dologgal is szembe kellett nézzek, a párom összeomlott. Abba hitt, tud segíteni, mikor még nem tudtuk mi a bajom, bizakodott, az ő tudás elég és egy-kettő elfelejtjük a rossz időszakot és élünk boldogan. Nem értette soha mi zajlik bennem, nem értette a hangulat ingadozásokat, a rohamokat /melyek már azóta rájöttünk valamelyest ciklikusak és előre jelezhetőek/.

Nem így lett, amikor szembesült a ténnyel, hogy ez egy komoly dolog és nem elég hozzá egy csettintés, kicsúszott a lába alól a talaj.

Napok alatt összeszedte magát és újra tervezett, velem maradt, és tudja kimászok ebből a szarságból. Támogat tanult, tanul velem, sokat meséltem neki az olvasmányokról melyeket a témában az agyamban raktároztam el, megfigyelünk mindent, megpróbáljuk szétszedni, persze nem mindig megy a részemről érzelem nélkül, indulat mentesen.

Ebben az időszakban, a felfedezés után nem sokkal, lehetőségem nyílt arra, hogy beiratkozzak egy agykontroll tanfolyamra. Persze úgy indultam neki, nem nagyon hiszek benne. Volt egy-két technika, amit a párom megtanított (ő jó pár éve elvégezte, az óta is használja)…..de amúgy, úgy voltam, hiszem, ha látom, ha tapasztalom. Jó döntés volt, sokat segített és segít.

Az utóbbi időben folyamatosan fejlődtem és fejlődök, egyre több a nyugodt idő, egyre több az az idő amely mentes a borderes gondolatoktól. Egyre több a mosoly az arcomon….egyre jobban megy új agyi kapcsolatokat kialakítsak.