Agymanók és a borderline

Ilyen forróságban még az agysejtjeim is ellustultak…nagyon-nagyon meleg van.

Írnék, de a fejem kiürült részben….eszembe jutott valami, mesélek…..

A minap láttunk egy rajzfilmet, amely betekintést enged az ember fejébe, az agy működésébe, az érzelmek szabályozásába, egy tinédzser fején keresztül. Csak ajánlani tudom mindenkinek, a címe: Agymanók….igazi felnőtt mese az embert irányító érzelmekről: derű, bánat, harag, undor, és majré.

Bemutatja, hogy alakul ki személyiségünk, főbb emlékek segítségével, melyek személyiségünket alakították és alakítják. Közben bemutatja, hogy nem csak mi küzdünk magunkban haraggal, félelemmel például, hanem másokban is játszódnak hasonló érzelmek.

A filmnek rengeteg a mondanivalója, elgondolkoztató.

Azóta a párommal többször beszélgettünk róla, már ő azt is megállapította, mi a fő csapás nálam, mik a fő érzéseim…bánat, harag és majré….a derű pislákol...egyre többet...most tanulom használni, életre kelteni.

Agyalásom a témában odáig fajult, hogy rájöttem, nem tudom átmosni az érzelmeim egyikből a másikba, nem tudom hígítani egyiket a másikkal, ami nagyon lényeges lenne főleg a rosszat jóval. Azt hiszem ez lenne a megoldása annak, hogy jobb legyen a mindennapokban a lelkiállapotom. Sok mindenben segítene, és ez lehet a kulcsa annak, hogy a BL-nek pát inthessek végleg, hisz az érzések, ha jönnek, és mégsem tudom szabályozni (egyre jobban tudom szabályozni, persze még nem tökéletes) csak azok léteznek, intenzívek, rombolnak mindent, de ha hígítom akkor nincs olyan nagy gond, könnyebb lehet minden, nincs rombolás és a szabályzásom hatékonyabb lehet mint valaha.

Arra is rájöttem, hogy a személyiségemet alakító szigeteket cserélnem kell, és rég leromboltakat, melyek jók voltak, újra kell építsem. Sok ember segített a rendezésben, főleg romboló szándékkal.

A mostani páromnak köszönhetem (SOHA nem fogom tudni neki kellőképpen megköszönni a türelmét és a mellettem való kitartását, rengeteget jelent számomra), hogy fejlődésem elindult, hogy újra hiszek a családban, neki sikerül a rég elfeledett játékosságom elő- elő csalogatni, a gyermeki lelkem előhívni, hitt bennem, hogy lakik bennem egy jó ember, akit megismert, s nem mondott le rólam a legnagyobb gebaszban sem, akkor sem mikor feladta ….akkor is felállt és újra rakta magát…azóta is fogja a kezem, bár már nem kell úgy mint rég, hisz egyedül is tudok már járni :D

Ő az aki támogatja a kreativitásom és minden területen való próbálkozásom, és ő az aki mellett úgy érzem igaz társsá tudok válni.

Épp az imént kérdeztem meg tőle, hogy mi az a legfontosabb jó terület a amiben fejlődtem, mióta elindult a változás folyamata. A válasza a türelem és az elfogadás volt...mások elfogadása, más gondolatok, érzéseké. Persze ez most azt vonzotta, hogy magamnak nem hiszek, de lassan ez is újra jó helyre fog kerülni. Lassan minden helyére kerül, mint a puzzle darabkái, már annyi nincs mint vissza.

Utógondolat

Még valamire ráébresztett a film, még aktív borderline-os voltam, nem gondoltam soha bele, hogy másokban milyen folyamatok játszódhatnak le, egy burokban láttam a világot, mely erősen torzított mindent. A burok védett mindentől, a további traumák kikerülését segítették, a rossz távol tartására épült.

S amire most jöttem rá írás közben……….

A burok körülbelül egy-két hétre rá szakadt fel amikor megtudtam, hogy BL-em van. Eleinte nagyon fájt a valóság, marta a tudatom, ráébredtem miket tettem a mostani párommal és bele se mertem gondolni a múltamban mennyit árthattam és mennyit ártott mindenben. Nagyon sok minden lejátszódott bennem, miközben már a csupasz valóságot éltem meg.

Aztán szinte egyik napról a másikra eltűnt, elmúltak a rossz érések, rájöttem nincs min rágódni, tovább kell lépjek és meg kell oldjam, hogy normális életet élhessek, élhessünk. Nagyon gyorsan végbe ment ez a folyamat bennem, napról- napra, óráról-órára