Elle

Szeptember elején egy különös email várt, az oldal emailjai között.

Egy szabadúszó riporter, megtalálta a Határvonalat és arra kért találkozzak vele és beszélgessünk el a borderről. Inkognitómat megőrizhetem, arra a hétre, vagy következő hétre kérte egyeztessünk időpontot. Következő hét elejére beszéltük meg találkánk, egy kávézóba.

Aznap mikor találkoztunk, nem voltam toppon, akkor ment rajtam keresztül a hányás-hasmenés járvány, és lelkileg se voltam elememben.
Még a kávézóban rá vártam, azon gondolkoztam, miért pont engem talált meg. Egy sor kérdés fogalmazódott meg bennem és elgondolkoztam talán a cikk jó lesz arra, hogy az emberek felfigyeljenek erre a személyiségzavarra és felismerjék a környezetükben, mely által segíthetnek, vagy rájöhetnek miértekre, összefüggésekre. Esetleg ráébrednek ők maguk miért szenvednek.
Sok ember nem is hallott róla, azt sem tudja mivel jár, lehet a házisárkánynak titulált nő is ebben szenved, mert gyerekkorában trauma érte, lehet a munkahelyen az a nő, aki úgy néz ki visszahúzódó, de amúgy kimagasló eredményeket produkál…..lehet ő is valami sokk hatására lett személyiségzavaros….vagy a felső vezetők kiket a folytonos bizonyítás hajt és érezni a énjük nem egészséges, lehet ők is torzulással lelkükben élnek.
A gondolatom megszakadt, megérkezett a riporter.. Hogy oldja a feszültséget beszélgettünk kicsit, majd elővette hangrögzítő kütyüjét, s a lovak közé csaptunk. Mindenre kíváncsi volt, persze az életem ismerte, hisz elolvasott itt mindent.  Kérdés kérdést követett, majd kikapcsolta a kütyüjét kicsit beszélgettünk még, majd abba egyeztünk meg, hogy átküldi a nyers változatot, ha a másik lánnyal és a szakértővel is beszélt.
Így is tett, megbeszéltük szerintem min változtasson, mert az első változat nagyon nyomasztóra sikerült. Változtatás után visszaküldte, majd rábólintottam a végleges verzióra.
Megbeszéltük azt is, hogy egyelőre sehol sem beszélek, írok róla és nem idézek belőle. Ha megjelenik, csak azután és akkor is a magazin szabályai szerint oszthatom meg.
Múlt hónapban megkaptam az ajándékpéldányt, felhívtam a riportert elújságoltam neki, majd azt mondta még kapok később pár példányszámot, ha szeretnék.
Nem számítottam arra, ami azután jött, hogy elolvastam a cikket, az újságban. Teljesen összeomlottam, és az addig nem létező roham újra ott volt. Teljesen magam alá kerültem. Nem értettem miért, de valószínűleg a tartalma ismét felkavart, teljesen lehúzott.
Újra szembesültem a border szarságával, az egykori tudatlan énemmel, a károkkal amiket okoztam és amikről nem is tudok, max. sejthetek.

Azóta se vettem még elő, megérkezett még pár példány originál csomagolásban pihennek. Tervben van, hogy újra neki rugaszkodom, de várok még vele kicsit azt hiszem. Ha rászánom magam tudni fogtok róla :D

Így a végére, egy tragikus történetet szeretnék elmesélni nektek. Nem azért, hogy rémeket keltsek, nem is azért, mert nincs jobb dolgom, hanem arra szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy lásson, ne csak nézzen.
Mire is gondolok?
 Vigyázzunk a szeretteinkre, barátainkra, figyeljünk egymás lelkére és személyiségére, ha időben tudunk segíteni, életet is menthetünk.
A történetem egy fiatal nőről szól, akit nem ismert eléggé a környezete, szülei, talán senki sem.  Rendkívül sikeres, okos, művelt nőről van szó, aki még e mellett szép is volt. A környezete azt gondolta, hogy mindene megvan, boldog.

A kedves ismerősöm, aki mesélt róla, nem tudott napirendre térni, amikor megtudta, hogy pszichológushoz járt kapcsolati függés miatt és  volt már 2 öngyilkossági kísérlete. Amikor mesélt róla, kómában feküdt, rengeteg gyógyszert szedett be és ivott rá, ez volt a 3. kísérlete.  Nem ébredt fel a kómából többet, két hónapig tartották még életben a gépek. Senki nem tudott róla mélységekben, a saját szülei sem ismerték ezt az oldalt igazán.

Ez egy eset, de nem egyedi. Gondolom sejtitek miben szenvedhetett, mi lehetett vele.

Azt hiszem itt az ideje, hogy mindenki kinyissa a szemét, eltávolodjon az önzéséből, tényleg fontos legyen neki a másik ember. Miközben pedig ezt átérzi, sikerül meglátnia, ha segítség kell.
Vigyázzunk egymásra! Vigyázzunk gyermekeinkre!

Ha mi magunk szenvedünk benne, akarjuk a gyógyulás és menni fog, sokszor fog fájni, de megéri. Ha pedig más ember szenved benne, aki nem is sejt, vagy mégis támogassuk, ha mellette vagyunk sokkal könnyebb neki is kikerülni a borderline árnyékából. Ha kell kiabáljuk vele, ha kell öleljük, de fogadjuk el, és hamarabb kijön, mint gondolnánk.