Fiam

Lassan két hete, a fiam utolsó pillanatban bejelentette, mégsem jön hozzánk.
Elkezdtem mélységbe zuhanni, elkezdett húzni…..
A páromon telefonon beszéltem, elmondtam neki a tényeket, tett egy javaslatot. Mi lenne, ha még akkor délután elmennénk a szülővárosomba...a fiamhoz.
Nagyon gyors 20 perces pakolás következett, fiammal beszélt a párom, örült, hogy megyünk.  Majd örült trapp, vasútállomás, késői érkezés, sátor állítás fél sötétben, vadi új cuccos, soha nem raktuk még össze….élmény volt 2 óra alatt meg is lettünk vele :) Persze kalapácsot nem raktunk be.
Nagyon jó hétvégét töltöttünk együtt, hamar elszállt.
Boldogságom mérhetetlen, büszke vagyok a fiamra és imádom.
Közben a gyanúm, egyre jobban igazolódni látszik, egyre több tünetet hozz….
Lehet borderes?! Közbe látom magam ennyi idősen, mint most ő és látom milyen voltam, látom a tüneteim és tükröződik rajta, sajnos.
Az esélyei a normális életre ott elkaszálódtak, hogy a két szülő ki által lett, mindketten borderesek, erre rájött egy csúnya válás, egy költözés sorozat, csalódások hada…..mindenben és mindenkiben.

Újra tervezés van nálam, gyorsító gomb benyomva, még gyorsabban kell gyógyuljak, ez által fogok tudni neki segíteni, akár úgy is, hogy nem tudja.
Elkeserít, ha én okoztam a zavart a személyiségében, persze ez egy lánc…..egy gyöngy füzér a családunkban…..leutánzott viselkedés forma, plusz megspékelve egy csomó sérüléssel. Igazi családi átok.
Én töröm az átkot, mint állat és a fiam megmentem, ez a legfontosabb célom.