Határvonal

Imbolyogtam
A határon,
Bár nem tudtam,
Az a határom.

Voltam fent és lent,
Voltam hirtelen
Bántottam, de nem láttam.
Harag táplált és félelem.

Emlékeim közben elvesztek,
A stressz törölte,
Mind azt mit én tettem,
S azt is amit más velem

Már nem volt határ.
Nem találtam magam,
Kerestem egyre.
Tagadtam énem azon részét,

Mi nem volt benne
A társadalmi kódexben.
Tömködtem, eldugtam,
Nem akartam az lenni,

Kit tagadni sem tudtam,
Nem csak a férfiaknak hódoltam.
Vérem forrt, függő lettem.
Nem csak a dohányfüst ,

És a csoki okozta vesztem.
A harag, és a düh
Sűrű vendégem lett,
Csak a feketét és a fehéret ismertem.

Ahogy jöttek a hangulat ingadozások,
Úgy illékonyan el is tűntek,
Nyomot sem hagyva bennem,
Másban annál nagyobb kárt tettem.

Kit szerettem imádtam,
Majd egy újabb percben ellöktem,
Majd újra karjaim közé öleltem
Megőrjítve mindezzel kit szerettem.

Persze senki sem értett,
Senki sem tudta,
Hogy a személyiségem miatt
Vagyok így eltorzulva.

Őrlődve, tépve magam
Nem értettem miért
Nem vagyok elfogadható
Miért vagyok másnak csak egy  „lázadó.”

Majd jött a derengés,
A félelem, hogy elveszthetem
Azt ki a szívemnek ritka,
Ki szívemet bizalomra bírta

Változásba löktem magam
Hatalmas harcok után,
Vesztes nem akartam lenni,
Hát gyomlálni kezdtem

Téptem magamból
A rossz szokások hadát.
Majd később magam jöttem rá
Ez nem rossz szokások hada,

Nem tudom
Egy radírvonással semmissé tenni.
Azt aki lettem a border miatt,
Rájöttem, robbantanom kell.

Lassan 3 hónapja tudom,
Azóta a témában okosodom,
Egyre több kontrollal élve,
Magam helyre rakom.

Félek mi marad a border után,
Hisz sok minden az énemből
Ez volt már.
Újra kell az űr töltenem.

Már csak az a kérdés:
Ki leszek én, az új életben?