Jól vagyok.....

Napról, napra egyre jobban vagyok :)

 A laptopom viszont egyre rosszabbul, mostanában ezért sem írtam, mert kicsit kikészített a gyorsasága, a fagyos hangulata. Most valamivel jobb, a napokban meg lesz gyógyítva a párom helyre fogja rakni a kicsikét.

Mióta lassan elkezdtem fejlődni, a párom egyre rosszabbul lett, mikor felfedeztem még a legelején, azt mondta semmi gond, bírja.....

Hát most eljött az idő, nem bírja....az élet körülötte nem könnyű, még én is itt vagyok és a BL ami meg pusztítóbb, mint bármilyen természeti katasztrófa.

 Ő volt a terapeutám ( minden nőben az anyját látja, eddig minden társát meg akarta menteni, ahogy most engem, de én vagyok a legnehezebb esete) és a párom egy személyben úgy, hogy nem tudtuk mi a bajom, azt hitte sipp-supp tud segíteni és tökéletes életünk lesz. Volt egy-két tünetem, majd egyre több lett, ahogy megismertem......(ezekről részletesebben fogok még mesélni). 

Már minden apró mozzanat, szó bántó számára, nincs nap, melyben ne okoznék fájdalmat, elgyengült teljesen. Amit eddig bírt, ma már azt sem tudja tolerálni.....

Féltem ettől, hogy el fog jönni, hogy összeomlik, már akkor is, mikor még semmit sem tudtam, most, hogy mindent tudok, küzdök, hogy segítsek. Azzal szokott hárítani, hogy erre nem vagyok képes, mert nekem most magam kell helyrerakni. Elmondta mostanra eljutott odáig, hogy nem maradtak falai, nem igazán tud ellenem védekezni. Ami még megmaradt, azt nem akarja velem szemben elveszíteni, mert teljesen sebezhető lesz. 

Sok-sok idő után tegnap este jutottam el oda, hogy türelmes hallgató lehettem, meg tudtam hallgatni, nem voltak indulatok, csak a hallgatás és a segíteni akarás. Kértem, bízzon bennem, had segítsek, mert ezzel magamon is segíthetek....hisz sikerélményem van máris. Nem kell feladja a falakat, melyek védik ellenem, de ezek nélkül is tudok segíteni. Szeretnék.......

Most itt tartunk. 

Magam marom persze, hogy én tehetek erről az egészről, hogy szart se érek, mert csak bántani tudok, ugyan akkor ráébredtem kellett a BL ahhoz, hogy változzak, hogy most itt tartsak. A félelem, hogy elvesztem ráébresztett arra, hogy nincs mese változnom kell...bár nem könnyű, de legalább megy....még ha olykor lassúnak tűnik akkor is. Így van kitartásom változni...egyedül csinálom már, az akarat visz előre, nincs mellettem orvos, sem terapeuta, nem szedek gyógyszert, magam vívom a harcom a borden ellen, és ÉN NYEREK :D 

RESZKESS BORDENLINE!!!!!!!!!!