Kapunyitási pánik

Vannak páran akik hiányolják, hogy nem írok rég óta.

Jól vagyok, a border nagyon ritka vendég már nálam, amikor beköszön, akkor is hipp-hopp kezelem a legtöbb esetben, határt szabok a határtalanságnak, sokkal békésebbek a napok, és a hetek. A párom is sokkal nyugodtabb, a kapcsolatunk is kiegyensúlyozottabb ezerszer.

Közben lassan felépítem a saját tapasztalataimból fakadó listát, hogy jöttem ki belőle, hogy érdemes megközelíteni ezt az egészet. Jegyzetelek :)

Sokan elég rosszindulattal álltak ahhoz, hogy egyedül próbálok kimászni a BL-ből, azt mondták úgy sem megy és csak átmeneti, hogy jól vagyok. Azt hiszem az ilyen emberek nem gondolkoztak el azon, hogy minden fejben dől el. Ha azt hinném el, amit ők akarnak elhitetni velem, tuti így is lenne. Én nem hiszem el, mint ahogy azt sem, hogy évek, évtizedek kellenek ahhoz, hogy élhetőbb legyen vele az élet.  Azt sem fogadom el, hogy nem lehet megtanulni kezelni. Azt sem gondolom, hogy a gyógyszer a megoldás, mint azt sem hiszem el, hogy nem lehet megcsinálni.

Sokan sok mindent akarnak velünk, velem elhitetni,  főleg a negatívumokra gondolok ( nem tudod megcsinálni, ehhez hülye vagy, béna vagy, add fel jobban jársz…..) ha teret adunk mások gondolatainak tuti, bekövetkezik a szükséges rossz.

Volt, hogy feladtam én is olykor, mert nagyon fájt a változás, azt hittem minden a régi kerékvágásba fog menni, ha feladom. Nem így történt, ahogy elindultam az úton, már nem volt vissza, nem volt teljes visszaesés, még akkor sem mikor azt hittem magamról, hogy többet mentem hátra mint előre. Ezek az érzések, lépések is a változás részei. A gondolatok, érzések átmenetiek….ahogy jöttek, úgy arrább is állnak. Kellettek a folyamathoz, kellettek a gondolatok, tapasztalások, hogy valami ismét változzon bennem. Alapvetően úgy vagyunk programozva, hogy a komfortzónánkba éljünk, ha változtatni akarunk ezen, az agyunk lehet a legnagyobb akadály. Sok szervünk olykor ellenünk dolgozik ebben, ezért is fájó eltérni mindentől, ami addig a pillanatig megszokott volt.

Egy borderes amúgy is nehezen változik, változtat, szereti a megszokottat, ha valamiben még is eltér százszor is meggondolja.  A másik nem szereti a fájdalmasnak vélt dolgokat, e miatt ha választani kell két út közül, mindig az egyszerűbbet fogja, főleg, ha a másiknál felmerül, hogy még jobban fájhat. Az amelyik sokkal több mindennel jár, elkerüli, pedig ezzel tanul meg változni, haladni, ismeri meg saját magát és tanulja meg a stresszt és a BL kezelni. Egy ilyen változás volt az is, mikor eldöntöttem elindulok és kimászok a személyiségzavarom árnyékából. Féltem mit találok alatta, féltem, hogy nagy üresség lesz, egy csomó félelmem volt….azt hiszem akkor ez természetes volt.

Ezt a jelenséget kapunyitási pániknak neveztem el, azt hiszem elég találó :D

Történtek velem érdekes dolgok, egy riporter megtalálta ezt az oldalam és felkért, hogy beszélgessek el vele a borderről.  A magazin az Elle (novemberi száma) volt, ami már azóta  megjelent…. Meglátogattam édesanyámat ami egy csomó mindenben felnyitotta a szemem és megértést nyertem.

Ezekről fogok írni a napokban…..