Most jól, de pár napja még szarul....
Sokszor nem tudom mi miért játszódik le bennem, csak megtörténik. Látszólag ok nélkül nő bennem a feszültség, majd kibukok.
Van úgy, ahogy gyűlik bennem a feszültség tényleges okok miatt, egyre jobban kezdek szétesni, a párom segítségnyújtási kísérleteit támadásnak vélem, amely konfliktus generál kettőnk között, amit egyre kevésbé bírok. Ahogy a tudatom nyílik és egyre többet tudom magam kontroll alatt tartani, kibukok jobban, mint eddig valaha, amikor nem megy, hisz olyat bántok akit szeretek, és soha nem akartam, akarok bántani. Tudom nem ő tehet a reakcióimról, tudja ő is, de tudom fáj neki, hisz látom rajta….. valamivel könnyebb neki, mióta tudunk a Bl-ról….könnyebben kezelni. Pár napja ez történt, szerencsére soha nem hagyjuk ott egymást a konfliktus közepén és mindig mindent letisztázva hagyjuk abba a beszélgetést.
Persze a stressz jelen van az életemben a munkahelyemen...az utóbbi időben anyámmal kétszer vesztem össze, egyszer nem értette meg, hogy nem fogok menni hozzá, nem akarta elfogadni a miérteket...következő alkalommal pedig a múltat hánytorgatta, mit rontottam el....
Csodálkozik miért keresem ritkán?
Nincs alkalom, hogy ne hozná fel a múltat, ne mondaná el, hogy én tehetek arról, hogy a fiam az apjával él, hogy türelmetlen vagyok vele, hogy kevesebb a pénzem mint mikor külföldön éltem, mennyit vétkeztem ellene is….ha rájön csak mondja és mondja, persze kapom az észosztást mit kellett volna csináljak és most mit kellene csináljak… Amikor elmondtam neki, hogy azért hívom ritkán, mert állandóan a múltat hánytorgatja fel, és meg akarja mondani, hogyan éljek és hol, mit kellene dolgozzak, mert ő jót akar nekem….nem fogadja el felnőttem, saját akaratom van és elmúlt a pénz hatalma, hisz nem az a lényeg számomra…..egyből kockán fordított, hogy akkor most én őt okolom mindenért…..persze hiába tiltakoztam, rám vágta a telefont.
Hát, ha most az jut bárki eszébe, hogy muter bordenes, azt kell mondjam szerintem tuti, valamennyit csitult, de az előzményeket ismerve és mindent, bizton állíthatom...erről később írok itt: hatarvonal.webnode.hu/blog/borderlineom-tortenete/
Közben a fiammal való kapcsolatomban sem fenékig tejföl minden, a távolság odavág, amire a kamaszsága rátetőz és a környezete. Nem könnyű vele, persze velem se. Ráadásul a border egyes tünetei sajnos ott vannak nála is.
Gyógyulásom sürgetem miatta is, nem akarom ettől szenvedjen….sem a környezete akik számára fontosak.