Rögök

Vannak napok, mikor nehezebb, de nem annyira, mint pár hónapja, vagy akár egy éve.

 Egyre könnyebb, miközben mégis, olykor nagyon nehéz

 A rohamok még mindig jelen vannak, de egyre kevesebbszer köszönnek be. Legtöbbször ciklikusan jönnek, hormonszint változás hatására, előtte 2-3 hét tök jó, happy :D aztán támadnak, mint egy vihar.
A másik ami kiválthatja a párom, ha nem tud velem huzamosabb ideig időt eltölteni, ez is okozhat rohamot. Hiába tudom, hogy miért nincs ideje, az agyam másik fele nem foglalkozik vele és rohamot generál. Valószínű a függés egyik mellékhatása, de gyúrok erre is, mint minden másra. ;)


A roham sem olyan már mint rég, olykor vannak előjelei, és nem rombolok már annyit mint pár hónapja. Már közben is egyre több tiszta pillanatom van, nem kiabálok, és olykor én vagyok aki a párom csitítja :) Ezen is elcsodálkoztam, hogy megtanulta kezelni az énem, a stressz ilyen hatásait, a konfliktusokat. Párom egy időben menekült előle, napokig befordult hatásukra. Ma már, főleg, hogy az okát tudja, gyakran önkéntelenül is harcba száll és sokszor a rohamom élét tompítani tudja.
Ami egy újabb jelenség, hogy a párom az aki kiabál, aki a szavamba vág, nem hagyja elmondani, amit épp elkezdtem. Harag van a szemében és megijedek olykor tőle, nem egyszer (ez a múltam árnyéka miatt van). A viselkedésének több magyarázata is lehet. Az egyik, hogy egy régi énje reagál így, amit elnyomott. A gyermekkorában kapott bántásokat ezzel védte ki, de később annyira meghasonlott velük, hogy az emlékezete törölte a tudatosságából.
A másik az, hogy felvette az én régi viselkedésem és evvel tartja sakkban a rohamot és ez által tudja tompítani a bántásokat melyek irányába indulnak és le tudja őket pattintani magáról. De legvalószínűbb a kettőt ötvözete, racionalitással spékelve meg. Rájött, hogy a dominancia, határozottság, kizökkent a rohamból és képes vagyok gondolkodni roham közben, ami előtte nem igazán ment. Az indulatosságával kirángat a ködből, bár rettegést is hozz magával, ami oda juttatott, hogy a rohamok után nagyon szarul érzem magam lelkileg.  Ilyen esetekben a megbánás helyett a rettegés lesz a fő érzelem.
Beszélgetni szoktunk csitulás után, ami sokat segít mindkettőnknek.
Minden egyes roham, röge a gyógyulás útjának. Minden egyes alkalom után valami változik bennem, valami lecsapódik, tisztul…...a megfigyeléseket kielemzem és okosodom. Ahhoz, hogy tovább tudjak menni, a rögöknek simulni kell, az út sima lesz és tovább visz a gyógyulás felé. Az úton egyre kevesebbek a rögök, és rög nélkül is egyre több dologban fejlődöm. Egyre több új idegpálya járódik be, egyre több új reakciót tanulok, mely helyes és kiüti a régi beidegződéseket.
Szóval az út egyre simább és egyre közelebb visz a célom felé.