Vers mindenkinek!

Testamentum

Hiába küldtem bölcs hajóimat

Derűs vizekre, csöndes tengerekre.

Hiába kértem pártfogóimat

Esengő vággyal, békémet keresve.

Hiába súgtak szép próféciák

Fülembe száz meg száz szép jóslatot.

Nem vár csodát többé szegény diák,

Kit mestere most végleg elhagyott.

Gyilkos szeszeknek kegyét kergetem,

És könnyűvérű nőknek testét tépem szét.

Az időt sápadt árnyként tengetem,

Kinek a bú elvette ép eszét.

Epének tűnik ínyemen a bor,

Nem hoz szívemnek áldott enyhülést.

Irtóztató a szó - torkomra forr,

S dolgozni kezd agyamban már a kés.

Ne várj reám! Mit adhatnék neked?

Sötét parázsnak szikrája vagyok.

Vad táncot járnak sírhantom felett

A pokolbéli, bukott angyalok.

Attila Vinklmann