#változás#utolsó#lépcső#segítenétek#

2017.10.18 17:48

Piszok rég írtam, és ez idő alatt annyi történés volt az életemben, mintha legalább tíz év telt volna el. Barátságok alakultak, házat vettünk az ország másik pontján a hegyek között, messze nagyvárostól, hitelt vettem fel, többször váltottam munkahelyet....persze ezek a nagy mozzanatok, s mellette rengeteg apró dolog. A sok változás bennem is okozott feszültséget és közben gyűrtem a félelmeket, parákat. Nem olyan sűrűek a rohamok, mint nagyon régen, de hazudnék, ha azt mondanám nincs semmi, hisz havi 3-4 van, hol kisebb, hol nagyobb. Amire a legbüszkébb vagyok :)  az az egy hét, ami alatt magam voltam az, aki végleg lenni akarok....rendkívül békés, elfogadó, odafigyelő, világgal megbékélő, ez pár hete történt, a párom azóta is emlegeti.

Sokat tanultam magamról, az emberekről a világról, ahogy teszem folyamatosan. Rájöttem a borderes egyik legnagyobb párkapcsolati ellensége, ha nem beszél a jó dolgokról, amik vele történnek és a sok szart hamarabb elmondja a párjának, ebbe a hibába estem én is.  A párom tacsra vágtam vele, mire elmondta már, igen ki volt bukva tőle, innen szép nyerni. Vele megosztottam mindent, hisz igazán közeli barátaim itt ahova költöztünk nincsenek és előtte sem volt olyan akivel a belső dolgaimról szívesen beszéltem volna. Na igen ehhez az is kellett, hogy volt olyan barát akinek a borderről, a pszichológiáról, agykutatásról kezdtem el beszélni és azt mondta miért nem hagyom a picsába az egészet, miért nem foglalkozok mással. A páromnak azóta próbálom szűrni az elmondható dolgokat, ami még egyenlőre plusz feszültséget okoz, hisz jól meg kell gondoljam, mit mondjak el neki.

A másik ami a borderes ellensége a pillanat, ami mindent meg tud mérgezni, a pillanat ami számít épp és semmi más nem számít. Nincs múlt, nincs jövő, nincs más érzés csak az adott dolog, az akkor és most, amivel rengeteg kárt okoz társának, környezetének, magának.

Nagyon gáz amikor az adott pillanat érzése elragad és lehet nem is teljesen úgy van, ahogy az adott ember látja a dolgokat és csak pörög a témán, mire feleszmél furcsa arckifejezéssel veszik körbe és akkor jobbik esetben rájön, hogy kárt okozott a másikban, a rosszabbik amikor nem is tud róla, mit okoz. A legtöbbször a roham után nincs semmi csak üresség, vagy ahhoz hasonló érzés, mellé társul egy könnyebbség is.... nem hagy nyomot a rohamot megélőben, átélőben, csak a környezetében. Ha jobban bele gondolok a durva ebben az egészben az, hogy a legtöbb esetben pl. nálam, nem is tudom mi a kiváltó, elindító dolog és amikor túl vagyok rajta csak állok és nem értem az egészet, ahogy a párom sem.

Olyan ez, mintha nem is én lennék, mintha akaratomtól független erő lenne, mintha a saját agyam lenne a legnagyobb ellenségem.

A minap eljutottam odáig, hogy feltettem magamnak és a páromnak a kérdést, hogy hogy fogadja el magamat, ha saját magam ellen vagyok akaratom ellenére is. Olyan ez mintha az agyam lázadna a jó ellen, a béke ellen ami bennem van, mintha kellene a feszültség, ha nem kapja meg akkor generál, arra tesz nagy ívben, hogy én ezt igazán nem is szeretném, én magam akarok lenni, minden sallang, border és szarság nélkül.

Persze a fő dolog az lenne fogadjam el magam, ami valljuk be így igen nehéz, ha pedig menne az énem elfogadása, akkor a világot és benne mindent el lehetne fogadni és sok feszkó eltűnne, minden sokkal könnyebb lenne.

Tudom már a miérteket, tudom miért csinálja az agyam, hogyan dolgoznak a hormonok, idegi pályák, csak az a csettintés nem megy amivel minden helyre rakható. Azt hiszem elértem az utolsó nagy lépcsőfokhoz a változásban, ha ez sikerül, akkor szinte a tünetmentességet el lehet érni, én azt gondolom.

A párommal sokat beszélgettünk már erről az egészről és nem érti a mai napig, hogy nem tudom teljes mértékben a tudatom irányítani, miért nem tudom akaratommal megváltoztatni mindazt, ami nem működik bennem rendesen. Persze ismeri az ok-okozati összefüggéseket és meséltem neki az agykutatásról is, ami még inkább érthetőbbé teszi a folyamatokat, kutatott ő is a témában, de szerinte meg lehet csinálni szinte egy ""csettintéssel"( persze nem teljesen így fogalmazta meg :) ), hát én most erre gyúrok :)
Már nem csak neki van elege ebből, hanem nekem is, hisz a fiammal való viszonyomra is oda-oda nyomta a bélyegét, ami nem tett jót és egyéb kapcsolatokra is. Mindamellett a gyerekemen is segíteni szeretnék, hogy egészségesebb élete lehessen mint nekem, de ehhez előbb magamon kell segítsek, ha ez sikerül akkor már neki is van esélye.
Az új fejezet arról szól, hogy nem beszélek rossz dolgokról, próbálok nem túlfeszíteni magamban semmit sem, mindent elengedek amit csak lehet. Nem agyalok semmi olyanról, ami káros lehet a belső békémre nézve, nem várok el senkitől semmit és próbálok magam és a világ felé elfogadóbb lenni. Már csak egy megoldást kell keresek, ami ezt az egész folyamatot megkönnyítheti, egy feszültség levezető, ahol kiadhatom magamból, ami bennem forrong és nem okozok vele kárt. Az utóbbi időben sokat gondolkodtam mi legyen, mert előbb utóbb szükségem lesz rá, aztán már ma nagy hasznát is vettem volna :) , így arra gondoltam, hogy csinálok egy blogot a már meglévő kismillió mellé :D, ahol kiadom a bennem lévő trutyit és nem okozok a szeretteimbe kárt, már csak azt kéne kitalálni mi legyen a neve. Gondoltam a gumiszobára, tomboldára, tébolydára, tudathasadásra,lavinára, lelki szemetesládára...de nem igazán tudom :)
Segítenétek? Szerintetek milyen cím tükrözné legjobban a blogot?
Előre is köszönöm :)
 

Axela

 

Címkék:

Vissza